Ballagási versek:Legyen egy emlék, hogy emlékezz, Legyek egy emlék,a eledés útján.Soha nem fakul a kép,amíg összeköt az emlék.Valaki gyorsan él és bízik a sorsban,Valaki lassan és sokszor megtorpan, Választani kell, hogy mi is a cél, A te álmod... az hol van?
A végtelenhez nézve szinte nem is létezünk.Csillag évek óráin egy perc az életünk.Az ember önnmagában mit sem ér.Ha nincs barátunk elvisz a szél, neked itt vagyok én, úgyhogy ne félj! Elszállnak gyorsan a szép diákévek.Észre sem veszed,s kézuenfog az élet. Ha fergeteg jön, támad, visz vagy elfogad.Álld meg a helyed, Ne veszísd el önnmagad!
Ez nem valóság, csak a valóság mása, ha majd egyszer nézed. Gondolj egy jó barátra. Bárhova sodor az emlék vize,Ne feledj el engem sose!Emlékezz rám minden percben,Ne engedd, hogy minden vesszen!Ha porba írunk valamit,elfújja s szél.Ha szívünkbe írjuk,örökké él.Én a szívembe véstem egy szót és egy nevet:A szó szeretlek, a név a tied! :)Hogy ne felejsd el,mint írják a többiek,Legyek én is elfeledve,ha a sors új örömet nyújt neked!De jusson eszedbe,ha bánat háborgat,hogy van egy baráti szív, akire mindig,mindenben számíthatsz! :)Minden elmúlik,mint az álom...Elröpül, mint a vándormadár. Csak az emlék marad meg aszívben... Halványan, mint a holdsugár. Ha-e képre nézel, Én visszanézek rád! Emlék akarok maradni, egy életen át! Ha mindenki elhagy,
nem lesz veled senki, Nézz-e képre, s én veled leszek mindig! Őrizd-e képet, míg őrizheted... De dobd el könnyedén, ha már nem kell neked! Dobd el vagy őrizd meg...Ahogy akarod! Egyszerű kép volt! Tűrök és hallgatok... Ha gondolod, Tépd szét-e képet! Már mindegy, hogy mit csinálsz, vagy akár meg is tarthatod, ha úgy érzed, hogy gondolhass néha rám! Az élet, a sors Mindenkivel játszik Hatása nem múlik el nyomtalan! Ha az arc meg is változik, A szív, s benne az emlék megmarad. Minden, ami szép volt, Minden, ami ránk várhat még, Már bennünk van rég, A szemünkben ég! Egy illatól bevillan egy hangulat. Az agyamban újra él a pillanat. Másodpercek alatt ugrok éveket. Mikor minden mozfott és lélegzett. Ha majd egyszer könnybe lesz aszemed, Ha szomorú és magányos leszel, Ha majd em tudod éppen elfogadni a világot: Érezd, érezd, hogy fogom a kezed, Veled vagyok és tudd, Hogy valaki nagyon szeret! :) Ha az életed tövise mardossa a szívedet, Ha mindenki elhagy, ki egykor szeretett... Ha fénylő csillagod többé nem ragyog... Ki mindig szeretni fogy az én vagyok! Az évek felettem is elszállnak, ilyen nem leszek többé! Fogadd tőlem szeretettel, S őrizd meg örökké! Te képet kértél én adok, de élni nem a képen, hanem a szívedben akarok! Emlékverset olyat írok, ami neked megfelel, tiszta szívből azt kívánom, engem el ne felejts! Ádám és Éva aem azért volt boldog, mert szerette a helyét, Hanem azért, mert nem kellett emlékversen törnie a fejét! :)Elszállnak az évek És én a feledésbe térek ez a kép is csak egy lesz a sokközül neked, De őrízd meg és jussak néha eszedbe. A kép hallgat, az emlék mesél, Emlék nélkül-e kép mit sem ér! Ha ez a kép gyűrött lesz és kopott, akkor sem felejts el, hogy voltam, s talán vagyok!